A kiállításról

Nagycenk, Széchenyi István Emlékmúzeum

Id. Storno Ferenc (1821-1907), az önképzés példája

Id. Storno Ferenc Kismartonban született, gyermekkorát Landshutban töltötte, ahol a családi hagyomány szerint kitanulta a kéményseprő mesterséget. Közben rajzolással töltötte minden szabadidejét, a müncheni képzőművészeti akadémián szerette volna tovább képezni magát, de rosszabbodó családi és anyagi körülményei ezt nem tették lehetővé. Folytatva ősei hivatását, vándorló kéményseprő lett, s 1846-ban végleg letelepedett Sopronban.

A megélhetést biztosító kéményseprés mellett szorgos művészeti önképzéssel és kiemelkedő tehetségével egyre több festészeti megrendelésre tett szert.
Az 1850-es évektől az építészet és az akkoriban meginduló műemlékvédelem területén kifejtett tevékenysége hozta meg számára a szakmai elismerést. A történelmi Magyarország területén rengeteg középkori műemlék felmérését végezte el elsőként. Restaurátori munkákat, műemlék-helyreállításokat is vállalt ifj. Ferenc festő és Kálmán építész fiával együtt. Bécsi barátja, Friedrich Amerling (1803-1887) festőművész hatására tudatos műgyűjtésbe kezdett, mely elsősorban a 17-19. századi kézműves, céhes ipar termékeire, használati eszközökre, bútorokra terjedt ki. 

A németül beszélő Storno Sopron városának megbecsült polgára lett, részt vett a városi polgárság intézményeinek létrehozásában és működtetésében.

Gróf Széchenyi István (1791-1861) és Sopron megye

A magyar rendek reformellenessége a 19. század első évtizede után tarthatatlanná vált. Erről  néhány zseniális adottságú, világlátott, művelt politikus és hazafi sikerrel győzte meg nemesi társait. Közöttük is legelszántabban tette ezt gróf Széchenyi István. Optimizmusát a reformkorban a nagypolitika rangjára emelte és sorban valósította meg a jövő beruházásait. És – noha már ezért is a magyar történelem legnagyobbjai közé kellene sorolnunk – nem érte be ennyivel. Óriási külföldi – elsősorban angol – tapasztalat birtokában jól tudta, hogy a politikai rendszerváltás néhány óra és nap alatt levezényelhető, a gazdasági folyamatok megváltoztatása emberöltőnyi időt is kíván.

A mindennapok rendszerváltása, a társadalom mentális átalakulása generációkon át tartó, hosszú folyamat. Nem volt nehéz nem észrevennie, hogy a társadalom gondolkodását is át kell programozni, az átalakulás emberi tartalmára is figyelmet fordító rendszerváltásra van szükség Magyarországon. E lelki-kulturális polgárosodási folyamat részét képezte az öltözködés és viselkedéskultúra Nyugat-Európában honos szabályainak hazai érvényre juttatása, a szabadidő eltöltésének, a társas érintkezés normáinak elfogadtatása a magyar társadalom nagy részével. Ennek érdekében tartott 5 órai teát katonáinak a Hortobágyon, ezért vezetett be új megszólítási formát a magyar nyelvben (Önözés), egyáltalán ezért tartotta fontosnak az anyanyelv ápolását és a modern polgári társas érintkezés kereteinek megteremtését. A nyugati mintájú civilizatorikus fejlődés személyes modelljéhez önmaga adta a mintát – az akkori szemléletmód szerint – különc viselkedésével, életmódjával, kastélya berendezésével.